Pap volt. Tiszteletesnek titulálja,
- - - U U - - U U - U
S vigyázza lépteit az ápoló.
U - U - UU U - U -
Az arca: végzetbarázdálta föld,
U - U - - U - - U -
A szeme: két nagy, hullámtalan tó.
U U U - - - - U - -
Köd úszkál rajtuk s borong tétován,
U - - - - U - - U -
Mint hajnalban a tengerszemeken, -
- - - U U - - U U -
Hervadt, igétlen, öntudatlan ajka
- - U - U - U - U - U
Csak egy szót morzsol folyton: Istenem.
U - - - - - U - U U
"Istenem, Istenem, Istenem..."
- U U - U U - U U
Ötvenszer egyvégtiben: Istenem, -
- - U - - U U - U -
Hogy a hallgatót hideg futja át,
U U - U - U - - U -
Figyelve e szívetlen, szárnytalan,
U - U U - - - - U -
S dadogva mégis dübörgő imát.
U - U - - U - - U -
E lélek infernókat járhatott be,
U - U - - - - - U - U
Amíg a téboly partján kikötött, -
U - U - - - - U U -
A csendes téboly árnyai alá:
U - - - U - UU U -
Az Isten még oda is vele jött.
U - - - U U - U U -
"Istenem, Istenem, Istenem..."
- U U - U U - U U
Ötvenszer egyvégtiben: Istenem.
- - U - - U U - U -
Ha szólnak hozzá, ez a felelet,
U - - - - U U U U -
Minden kérdésre ez a felelet.
- - - - U U U U U U
E száj az együgyűség kapuja,
U - U U U - - U U U
S az örökkévalóság malma lett.
U U - - U - - - U -
Csak jár, csak jár, őrülten őröli
- - - - - - U - U U
A Mindenható egyetlen nevét,
U - - U - U - - U -
És közelében félve halkul el
- U U - - - U - U U
És megdermed az emberi beszéd.
- - - U U - U U U -
"Istenem, Istenem, Istenem..."
- U U - U U - U -
Hogy zakatol a megbomlott malom!
- U U U U - - - U U
Az Isten neve: óriás malomkő,
U - - U U - U- U - -
Benne a világzúzó-hatalom.
- U U U - - - U U -
Csak jár, csak jár, őrülten őröli
- - - - - - U - U U
Hulló hóvá az élet rongyait...
- - - - U - - - UU
Ó, szent és szabadító őrület:
- - - U U - - - U U
A legnagyobbra mégis megtanít.
U - U - U - - - U -
| 11
10
10
10
10
10
11
10
9
10
10
10
10
11
10
10
10
9
10
10
10
10
10
10
10
10
10
9
10
11
10
10
10
10
10
| Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
|