Tekinték, költő, búlepett hajadra,
U - - - - - U - U - U
És elbúsúltam ifjuságodon;
- - - - U - U - U U
Eltűnt, oh, elenyészett éveiden,
- - U U U - - - UU U
Oly bánatosan méla arcodon.
- - U U - - U - U -
Tekinték, költő, fényt szóró szemedbe,
U - - - - - - - U - U
Fáj a sugár, de ah, nem melegít,
- U U - U - - U U -
Mint egyes lámpafény magányos sírról
- U - - U - U - - - -
Visszacsillantja a sír rémeit.
- U - - U U - - UU
Tekinték, költő, lángész homlokodra,
U - - - - - - - U - U
És elmerengék múltad fénykorán...
- - U - - - - - U -
Babéros főd még büszke tetterővel,
U - - - - - U - U - -
Szived szereimmel csüggött a hazán
U - U U- - - - U U -
Eggyé olvasztva szent barátság által,
- - - - U - U - - - -
Te a nemesek legnemesbike,
U U U U - - U - U U
Ő, nemzetünk volt, s ah, letűnt reménye
- - U - - - U - U - U
Lángszellemeknek legdicsőbbike.
- - U - - - U - U U
S barátoddal szived jelenje eltűnt,
U - - - U - U - U - -
Előtted a való kopár, rideg -
U - U U U - U - U -
Lelked virágival sírt ékesítesz,
- - U - U - - - U - -
S élő jelen iránt kebled rideg.
- - U U U - - - U -
Szelíden méla fényében a holdnak
U - - - U - - U U - -
Tágúlni érzed bágyadt kebledet,
- - U - - - - - U -
De fáj, oh fáj a nap fényes sugára,
U - - - U - - - U - U
Sebzi köddel borított szívedet.
- U - - U - - - U U
Oh, mért kell nékem most, oly későn élnem?
- - - - - - - - - - -
Vagy: oh miért éltél te oly korán?
U - U- - - U - U -
Ma férfi vagy, már hamvadó kebellel,
U - U - - - U - U - -
Kinyíló szívvel én ifjú leány.
U - - - U - - - U-
Túlélted már te régen érzeményid,
- - - - U - U - U - -
Temetve már tán lelked jobb fele -
U - U - - - - - U U
Ellankadottan nézesz már csak vissza,
- - U - - - - - - - U
S idő előtt itt életed tele.
U - U - - - U - U U
A múlt, a múlt! Ott vannak álmaiddal
U - U - - - U - U- U
Eltednek fényes tündérképei...
- - - - - - - - UU
Jövő, jövő! Ott vannak még lerakva
U - U - - - - - U - U
Lelkemnek legszentebb reményei.
- - - - - - U - UU
Haladhatunk, de vajon merre visznek
U - U - U U - - U - U
Egymástól el az élet útai?
- - - U U - U - UU
Előttem áll ábrándos, szép jövendő,
U - U - - - - - U - -
Előtted a magánynak árnyai.
U - U U U - U - UU
De örök kínnal száll keresni lelkem,
U U - - - - U - U - U
Örökös kétkedésben él szivem -
U U - - U - U - U U
Oh, csak hiányra, és soha tökélyre,
- - U- U - U U U - U
Igaz kebelre nem akadt szemem.
U - U - U U U - U U
Ábrándjaimmal, lelkem jobb felével
- - U- - - - - U - -
Bár áldozhattam volna én neked!...
- - - - - - U - U -
De nem szabad, ... talán te sem akarnád,
U - U - U - U U U - -
Vagy nem akarsz - csupán mert nem lehet?
- U U - U - - - U U
Lehet, lehet! Oh kell, kell, hogy lehessen!
U - U U - - - - U - -
Szivem oly forró és oly lángoló,
U U - - - - - - U -
Hogy érzete hideg, bágyadt szivedben
U - U U U - - - U - U
Elömlik majdan, mint egy tűzfolyó.
U - - - - - - - U -
Oh, kösd le sorsom! Bár csak egy időre.
- - U - - - U U U - U
Ha csak akarsz, oh hidd, lehet, szabad!
U U U - - - U - U -
Lelkednek add nekem csak egy sugárát...
- - U - U - U - U - -
S boldog leszek tebenned s általad!
- - U - U - - - U U
| 11
10
11
10
11
10
11
10
11
10
11
11
11
10
11
10
11
10
11
10
11
10
11
10
11
10
11
10
11
10
11
10
11
10
11
10
11
10
11
10
11
10
11
10
11
10
11
10
11
10
11
10
11
10
11
10
|
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
|