Szerző

Ambrozovics Dezső

újságíró, író és műfordító

1864. február 24. — 1919. január 17.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 259 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2018. szeptember 18.

Megosztás

Címkék

Ambrozovics Dezső

Kossuth sírjánál

Márciusi szellő, Szabadság szellője,
Szárnyaidon szállok ki a temetőbe.
Megállok egy sírnál néma áhítattal,
Könyezik a szemem, nem bírok magammal!

Elnézem rajt' azt a tömérdek virágot,
Melyet honfigyásznak bús érzése vágott,
Hogy lerakja arra a megszentelt sírra,
Melyre a Szabadság neve van fölírva.

Illatos koszorúk szalagdíszes ágyán
Tüzet fogva forró honszerelem lángján:
Ott hever szerényen, szerteszéjjel szórva,
Gazdag, szegényeknek kegyelet-adója.

Apró kis bokréták, ibolya pár szála,
Szeretettel simul a sír kőlapjára,
Úgy mint egy-egy könycsepp, egyszerü, őszinte,
Mely szívünkből fakad s borul szemeinkre.

Szabadság van írva a sír kőlapjára,
Csakhogy ezt az írást nem mindenki látja,
Csak az aki érzi, mint tör ki belőle
Szabadság szózata, március szellője!

Ez a virágos sír ez a mi oltárunk,
Melyhez bánatunkban imádkozni járunk,
Az ő szentelt neve, várunk, erősségünk,
Diadalmas zászlónk és zsoltárunk nékünk!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom