Szerző
Bárd Oszkár

Bárd Oszkár

magyar orvos, költő és drámaíró

1893. május 6. — 1942. december 19.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1159 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2018. szeptember 14.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Bárd Oszkár

Az igaz Jóság eljön még vajjon?

Mert ez nem az. A búgó orgonának
alig vár sípja zeng, a többi holt,
a vágy telitett, dús kovakövéből
erőnk eddig mily kis lángot csiholt!
Nem jóság ez, csak annak halvány póza,
lengés szelídre festett léghajón,
hát vallatom magam e csöndes órán
az igaz Jóság eljön még vajjon?...

Kell jönnie. Ily nagybeteg világban
kiút számunkra másutt hol legyen?
a jóság egy parancsolatját hozza
új próféta új sinai-hegyen!
Ne féljetek az aranyborjú-láztól,
ne sopánkodjatok a sok bajon,
elmúlik minden rossz, ha el a kérdés:
az igaz Jóság eljön még vajjon?...

Tudom, magamon kéne megmutatni,
hogy miként lesz a pózból szent való
s az öntelt, prédikációs harangból
miként jön halk hang: béke, gingaló,
magamon kéne megmutatni s nem megy,
még darabos, durva a sóhajom
s jövőm titkába kételkedve kémlek:
az igaz Jóság eljön még vajjon?...

Egy emlékem van, — hol szereztem
s merre, ki tudja már? : — Krisztus, kényérszelő,
öreg, nagy vászon, minden színe: Isten
s akárhogy nézed: Ő, ezerszer Ő,
nemcsak az arc, kezében még a kés is,
jósággal áll a friss kenyérhajón!
Ez kellene! Azt súgja meg sorsom,
hogy ez a Jóság eljön még vajjon?...

Ez egyszerű, e nagy szavaktól mentes,
személytelen és összefoglaló,
mit meg nem változtat, ha nem igényli,
e minden titkon túlnövő való,
kevesebb s több e bomlott végtelennél,
varázstilinkó pokoli zajon,
mondjátok meg, kortársak, tönkrementek,
úgy-e eljön?... Hogy rontjuk meg vajjon?...

Bárd Oszkár aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!