Szerző

Szombati-Szabó István

költő és műfordító

1888. január 1. — 1934. július 3.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1429 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2020. december 2.

Megosztás

Címkék
Kedvencnek jelölte

Szombati-Szabó István

Együgyű szerelmi vallomás

Szeretlek, mint a gyökerét a fa
és mint az ajtót a küszöb
és mint a pompa a királyt.
Mint játékot a gyermek, úgy szeretlek.

Szeretlek, mint a gyümölcsöt az ősz
és mint a lámpa az olajt
és mint a szív a dobogást.
Mint egyik szem a másikat: szeretlek.

Szeretlek, mint az anyját a gyerek
és mint a virág a tavaszt
és mint a medrét a folyó.
Mint a mosolyt az öröm, úgy szeretlek.

Szeretlek, mint a jobb kezem a balt
és mint az illatot a virág
és mint a hegedű a dalt.
Mint a kényért az éhes, úgy szeretlek.

Szeretlek, mint a virágot a föld
és mint a csókot a szerelmes
és mint a fészket a madár.
Mint az erdő a hőset, úgy szeretlek.

Szeretlek, mint a nyelv az ízeket
és mint az ujjakat a kéz
és mint a fáradság az ágyat.
Mint a beteg a reményt, úgy szeretlek.

Szeretlek, mint a fű a harmatot
és mint a parti-fák a partot
és mint eget a fellegek.
Mint a sötét az éjjelt, úgy szeretlek.

Szeretlek, mint a szomjas az italt,
és mint a csillagot az est
és mint az esőt a mező.
Mint a vihart a villám, úgy szeretlek.

Szeretlek, mint a kék eget a nap
és mint a levelét a fa
és mint a szárnyát a madár.
Mint a hajó a tengert, úgy szeretlek.

Szeretlek, mint a nyár a meleget
és mint a pihenést a vándor
és mint a jaj a beteget.
Mint zokogás a könnyet, úgy szeretlek.

Szeretlek, mint a gyász a bánatot
és mint a csend a temetőt
és jobban, mint az életet:
mint a halál a holtat, úgy szeretlek.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!