Szerző
Szendrey Júlia

Szendrey Júlia

költő, író, Petőfi Sándor felesége

1828. december 29. — 1868. szeptember 6.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 242 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2018. szeptember 3.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Szendrey Júlia

A "Virrasztók"-hoz

Halkabban szóljon az ének,
Még halkabban a panasz;
Hagyjátok a szendergőket,
Minek vón felverni őket,
Vájjon, mit használna az?

Vagy zavarni a mulatók
Kedvét, vájjon mit segit?
Mért venné ki kezeikből
A telt pohárt? hadd hajtsák föl
És ürítsék fenékig!

Hejh, ki tudja, a halottért
Mennyi könnyűt sirtanak,
Ki tudja, mennyit szenvedtek,
Míg igy végkép kimerültek,
Akik mostan alszanak.

És a dőzsölők szemében
Ki sejti a könnyeket,
Miket a habzó serlegnek
Italával ők lenyelnek,
És szivökbe rejtenek.

Nem segit már itt az ének,
Nem segit ily nagy bajon;
Kik alusznak, meg nem hallják,
Kik mulatnak, tulkiáltják,
Hasztalan a siralom! —

Messze, messze még a hajnal,
Talán meg sem éritek,
Hátha megölnek a rémek,
Mielőtt a hosszú éjnek
A nap véget vethetett:

A mikoron majd elválik,
Hogy ez annyit siratott,
Megért-e már a halálra,
Ütött-e már végórája,
Vagy pedig csak tetszhalott;

Elválik, hogy a harangszó
Temetkezést hirdet-e,
Vagy pedig föltámadásra,
Hálaadó imádságra
Hijja-e a népeket?

1858.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom