Íme - most másodízben élem át
- U - - U - U - U -
Az első ingadozó, tétova,
U - - - U U - - U U
Bizonytalan léptek gyerekkorát.
U - U - - - U - U -
Akkor Apám állt a hátam megett,
- U U - - U - - U -
S csalogatott tárt karokkal Anyám:
U U U - - U - U U -
Hol távolodott, hol közeledett.
- - U U - - U U U -
Így volt bizonnyal. Ámde ködbe hullt
- - U - U - U - U -
Fekszik fejemben emléktelenül,
- - U - U - - U U -
Fekszik hamu és hó alatt a mult.
- - U U - - U - U -
Két "testvér" fogja most a karomat -
- - - - U - U U U U
És néha elengednek kedvesen:
- - U U - - - - U -
Lássuk, a lábadozó hogy halad.
- U U - U U - - U U
Vigyázva védik lépteimet ők -
U - U - - - UU U -
És szánakozón néznek ide be
- - U U - - U U U U
Elérhetetlen erdélyi Tetők.
U - U - U - - U U -
Imbolygok át a kórházi szobán,
- - U - U - - U U -
Az élet delelőjén messze túl -
U - - U U - - - U -
Imbolygok, mint az élet hajnalán.
- - - - U - - - U -
De érzem, ahol magyar csak lakik,
U - U U - U - - U -
Figyelik léptem szerető szemek,
U U - - - U U - U -
S vágyva várnak még tőlem valamit.
- U - - - - - U U U
A magyar Akarat járni tanít.
U U U U U - - U U -
Olyankor rogyó lábam megfeszül:
U - - U - - - - U U
Azértis, rajta, új iramra fel!
U - - - U - U - U -
Mélyből - a magasságba - egyedül.
- - U U - - U U U U
Nem, nem egyedül, szíveken is túl
- U U U - - U U - -
Egy nagy Szív szól: én megmentettelek,
- - - - - - - - U -
Most többé ne sírj és ne lamentálj,
- - - U - - U U - -
Vedd bűneid s bánatod nyoszolyáját,
- - U- - U - U U - -
Aztán hajítsd magadtól messzire:
- - U - U - - - U U
Kelj fel és járj!
- U - -
| A
B
A
| 10
10
10
| | A
B
A
| 10
10
10
| | A
B
C
| 10
10
10
| | A
B
C
| 10
10
10
| | A
B
A
| 10
10
10
| | A
B
A
| 10
10
10
| | A
B
A
A
C
D
C
| 10
10
10
10
10
10
10
| | A
B
C
D
E
F
| 10
10
10
11
10
4
| | | |
|
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
|