Szerző

Szentessy Gyula

postahivatalnok és költő

1870. december 18. — 1905. október 30.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 673 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2018. április 13.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Szentessy Gyula

Nem az idők...

Nem az idők méhe meddő,
Nem a század vére lomha,
- Minket forgat vad futása
Öntudatlan félálomba.
Míg felettünk összecsapnak
Hihetetlen fényes eszmék,
Csak siratjuk, mint a gyermek,
A nyugalmas álmok vesztét!

Érzi, tudja minden ember:
Forr valami lenn alattunk,
Lángja felcsap itt is, ott is,
Minek még nevet sem adtunk.
Régi, rozsdás láncok hullnak,
Mik a lelket nyűgben tartják,
S várjuk félve, várjuk titkon
A jövendő szörnyű harcát.

Mint a sivatagban járók
Kutatnak a láthatáron,
- Hátha újra jönne, aki
Áttörne a vak homályon,
Aki újra megváltaná
Bűneit az árva földnek,
Aki eljön és letörli
Könnyeit a szenvedőknek...

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!