Furcsa!
- U
Köröttem minden olyan, amilyen volt:
U - - - U U U U U - -
a föld, a dolgok, emberek s a mennybolt,
U - U - U - U - U - -
a nappalok ezernyi gondja,
U - U U U - U - U
lélekzsibbasztó vak robotja,
- - - - - - U - U
az éjjelek álomlátása,
U - U U - - - - U
bujkáló lények csali villanása.
- - - - - U U - U - U
És mégis!
- - -
Valami barna borulat
U U U - U U U -
kúszik, terpeszkedik a nap alatt.
- - - - U U U U U -
Megfojt minden melengető,
- - - - U - U -
csiráztató napsugarat;
U - U - - U U -
megsápaszt minden dolgot, arcot,
- - - - - - U - -
s elernyeszt minden bátor harcot.
U - - - - - - - U
Valami eltört életemben,
U U U - - - U - -
valami elveszett.
U U U - U -
És én üres szemekkel bámulom
- - U - U - - - U U
a szertehullt cserepeket.
U - U - U U U U
Csalódások és emberek
U - - U - - U -
meglékelték a szívemet.
- - - - U - U -
S most fáradt megadással nézem,
- - - U U - - - -
miként csurog cseppenként piros vérem.
U - U - - - - U - - -
Minden csepp egy-egy elvetélt öröm,
- - - U U - U - U -
vagy könnyé érett férfifájdalom.
- - - - - - U - U -
Tán állna még a szív egy durva foltot,
- - U - U - - - U - -
de én
U -
nem találok a tű fokába,
- U - U U - U - U
és nem találok reá rongyot.
- - U - - U- - -
Még néhány csepp, s mindennek vége lesz,
- - - - - - - - U -
kiszikkad a megfúrt örömkehely,
U - U U - - U - U U
és akkor talán - mégis béke lesz.
- - - U - - - - U U
Ám addig, roskadozva bár,
- - - - U - U -
- kálváriások vérharmatos útján -
- - U- - - - U U - -
görnyedt inakkal hurcolom keresztem.
- - U - - - U - U - U
Ezer ablak volt szívemen,
U U - - - - U U
ezer kiváncsi, kandi szem,
U - U - U - U -
melyeken át az életet,
U U U - U - U U
a vérző emberszíveket,
U - - - - - U U
az öröm- s búzajlást figyeltem.
U U - - - - U - U
Ezer pirosmuskátlis ablak
U - U - - - U - -
leskelt belőlem a világba.
- - U - U U U - U
Ma sötét mind az ezer ablak,
U U - - U U U - -
minden muskátlim jégvirágos,
- - - - - - U - U
és árva szívem - megvakult.
- - U - - - U -
Meghitt szobámban üldögélek:
- - U - U - U - U
emlékeimet vallatom,
- - UU - - U U
és rakoncátlan bánatomat altatom.
- U - - - - U U U - U -
Hiába altatom:
U- U - U -
minden sarokból felém vigyorít
- - U - - U - U U -
kaján manók kárörvendő pofája.
U - U - - - - - U - U
S az olaj egyre fogy a mécsesemből.
U U U - U U U - U - -
Kormos kanóca már csak alig pislogat.
- - U - U - U U - - U -
Néhány arasznyit még ha gyéren bevilágol,
- - U - - - U - - U U - U
aztán: jóéjtszakát!
- - -- U -
Mi ez? mi ez? Ki fejti meg?
U - U - U - U -
Ki fejti meg, hogy életfámról
U - U - U - - - -
viruló nyárnak derekán
U U - - - U U -
miért peregnek el a levelek,
U- U - U U U U U U
a kóborkedvű életlevelek:
U - - - - - - U U -
meddő remények, hűtlen örömök?
- - U - - - U U U U
-
Kánikulában napfogyatkozás!
- U U - - - U - U -
Így volt megírva, így kell lennie!
- - U - U - - - UU
S én már tudom,
- - U -
hogy bármerre fordítom szekerem:
- - - U - - - U U U
a rozzant saroglyában hátul,
U - - U - - - - -
gubbasztva koldusbatyumon
- - U - - U U U
a barna bánat búsan elkocog
U - U - - - U - U -
mindenfelé velem!
- - U - U U
A barna bánat!
U - U - U
Az egyetlen hűséges és kenyeres cimborám!
U U - - - - U - U U - - U -
| A
B
B
C
C
A
D
| 2
11
11
9
9
9
11
| | A
B
C
D
C
E
E
| 3
8
10
8
8
9
9
| | A
A
B
A
| 9
6
10
8
| ^ Visszatérő rím
| A
A
B
B
C
D
E
F
G
E
A
A
A
H
I
A
| 8
8
9
11
10
10
11
2
9
9
10
10
10
8
11
11
| | A
B
A
A
A
C
D
C
E
F
| 8
8
8
8
9
9
9
9
9
8
| | A
B
B
B
C
D
| 9
8
12
6
10
11
| | A
B
C
D
| 11
12
13
6
| | A
B
C
D
D
E
| 8
9
8
10
10
10
| | A
| 0
| | A
B
C
D
E
C
F
D
| 10
10
4
10
9
8
10
6
| | A
B
| 5
14
| | | |
|
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
|