Reményik Sándor Porszem a Szaharából című versének elemzése

RitmusképletRímSzótag
A Szaharában jártam egyszer, régen,
U   U U - -   -  U  -    -    - U  
A napperzselte sivatagfövényen.
U  -  -   -  U  U U -  U -  U   

 
A pusztának a Számum nekivágott,
U  -   - U  U   - -   U U - -    
Megálltak remegve a karavánok.
 U -   -   U -  U U  U U - U   

 
A homokot a szél seperte zúgva,
U  U U U  U   -   U -  U  -  U  
Meglapult ember, állat összebúva
 -  U -   -  U   -  U  -   U - U 

 
Én kitártam a kebelem a szélnek,
-   U -  U  U  U U U  U   -  U  
A szélkavarta, roppant, üres térnek.
U   -  U -  U   -  -    U -   -  U   

 
Akkor, nézve a nagy kietlenséget, -
-  -    -  U U  -    U-  -  - U    
Egy vándorporszem a szívembe tévedt.
-    -  -  -   U  U   - -  U  - -    

 
Ő megpihent, a szívem védi, ója -
-  -  U -    U   - -   - U  - U   
De lettem én a földnek bujdosója.
 U  -  U  -  U  -   -   -  U - U  

 
Örökkön-szomjas, elátkozott lélek,
U -  -    -  U   U -  U -    - U  
Akit a Számum hagyatéka éget:
U U  U   - -   U  U - U - U    

 
Egy porszem csak, de szívemhez tapadt
-    -   -    -    U   - -  -   U -  
És benne van az egész sivatag.
-   -  U  U  U  U -    U U U  
A

A

 11

11

^ Bokorrím
A

A

 11

11

^ Bokorrím
A

A

 11

11

^ Bokorrím
A

A

 11

11

^ Bokorrím
A

A

 11

11

^ Bokorrím
A

A

 11

11

^ Bokorrím
A

A

 11

11

^ Bokorrím
A

A

 10

10

^ Bokorrím