A Szaharában jártam egyszer, régen, U U U - - - U - - - U A napperzselte sivatagfövényen. U - - - U U U - U - U A pusztának a Számum nekivágott, U - - U U - - U U - - Megálltak remegve a karavánok. U - - U - U U U U - U A homokot a szél seperte zúgva, U U U U U - U - U - U Meglapult ember, állat összebúva - U - - U - U - U - U Én kitártam a kebelem a szélnek, - U - U U U U U U - U A szélkavarta, roppant, üres térnek. U - U - U - - U - - U Akkor, nézve a nagy kietlenséget, - - - - U U - U- - - U Egy vándorporszem a szívembe tévedt. - - - - U U - - U - - Ő megpihent, a szívem védi, ója - - - U - U - - - U - U De lettem én a földnek bujdosója. U - U - U - - - U - U Örökkön-szomjas, elátkozott lélek, U - - - U U - U - - U Akit a Számum hagyatéka éget: U U U - - U U - U - U Egy porszem csak, de szívemhez tapadt - - - - U - - - U - És benne van az egész sivatag. - - U U U U - U U U
| A
A
| 11
11
| ^ Bokorrím
| A
A
| 11
11
| ^ Bokorrím
| A
A
| 11
11
| ^ Bokorrím
| A
A
| 11
11
| ^ Bokorrím
| A
A
| 11
11
| ^ Bokorrím
| A
A
| 11
11
| ^ Bokorrím
| A
A
| 11
11
| ^ Bokorrím
| A
A
| 10
10
| ^ Bokorrím
| | |
|
|