A nappalokkal így-úgy megvagyok.
U - U - U - - - U U
Vak munka lázán elalélnak jajjaim.
- - U - - U U - - - UU
A sebeimet balzsamként hűsíti
U U UU - - - - - - U
a verítékolaj.
U U - - U -
Mások gyűrött arcáról, fénytelen szeméből
- - - - - - - - U - U - -
az igázottak csámpás bölcsesége;
U U - - - - - - U - U
megalkuvás, megnyugvás int felém.
U - U - - - - - U -
Didergésemet
U - - U -
körülöleli a Nap fénye-melege;
U U U U U U - - U U U U
és érzem,
- - -
hogy én se vagyok legmostohább gyereke.
U - U U - - - U - U U U
De jaj nekem, ha jön az éjtszaka,
U - U - U U U - U U
s a fényt felissza a korhely sötétség.
U - U - U U - - U - -
S a naptányér alól
U - - - U -
egy durva hajcsár
- - U - -
denevéres aklába ostorol,
U U - U - - U - U -
s vackomhoz lapít szőrös tenyerével.
- - - U - - - U U - U
Éjjel
- -
felocsudnak kancsukás börtönőreim,
U U - - - U - - U - U-
s az ágyam széle csahos néptől népes.
U - - - U U - - - - U
Éjjel
- U
a régi sebek újra felszakadnak,
U - U U U - U - U - U
és feketén szivárog üszkös vérük.
- U U - U - U - - - U
Éjjel
- -
szerelem, nyarak és telek,
U U - U U - U -
fejfák és bölcsők rám sereglenek,
- - - - - - U - U -
s őrjítő, szörnyű birkózás folyik
- - - - - - - - U -
megváltó, sápadt, hűs hajnalokig.
- - - - - - - U U U
A nappalokkal így-úgy megvagyok!
U - U - U - - - U -
De ha megállít, de ha rámzuhan
U U U - - U U - U U
egy nyugalmat hazudó oduban
- U - - U U - U U U
az éjtszaka:
U - U U
akkor lidérces lények, vakvillámok,
- - U - - - - - - - -
hamvadó tüzek mellett vacogok.
- U - U - - - U U U
És a csillagszemek
- U - - U U
oly kétségbeejtően messze fénylenek!
- - - U- -- - U - U U
| A
| 10
| | A
B
C
D
E
F
G
G
E
G
| 12
11
6
13
11
10
5
12
3
12
| | A
B
C
D
C
E
| 10
11
6
5
10
11
| | A
B
A
A
C
D
A
E
E
F
F
| 2
12
11
2
11
11
2
8
10
10
10
| | A
B
B
C
A
A
| 10
10
10
4
11
10
| | A
A
| 6
12
| ^ Bokorrím
| | |
|
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
|