"És ha elhívnál Uram, engedd, hogy - U - - - U U - - - legyek a Te eszközöd, Ecseted az U U U U - U U U U U U örökkévalóságban, sokkal jobban, mint U - - U - - - - - - - - itt a földön lehettem." - U - - U - U Mártír-kezedből kihullt az ecset. - - U - - U - U U - Most már Te vagy, Te magad az Ecset: - - U - U U U U U U Isten festi most: fehérrel fehérre: - - - U - U - - U - U Veled ezt a csodálatos telet. U U - U U - U - U - Jöttem haza most egy felolvasásról - - U U - - U - U - - - Hiúság, vásár, meddő szerepek - U- - - - - - U U - Verset olvastam, megint verseket. - U - - - U - - U U Áhítatos szerettem volna lenni, - - U - U - - - U - U Komédiás voltam ismét csupán... - U - U- - U - - U - Éj volt és hó és hold és zuzmara - - - - - - - - U U És reszketett a hold a zuzmarán. - - U - U - U - U - A hóra félénk árnyékot vetett U - U - - - - - U - A fák gally-keze imára kulcsolva. U - - U U U - U - - U Gyémántporos, kristályezüstös táj...: - - U - - - U - - - Olyan volt, mintha Te festetted volna. U - - - U U - - - - U
| 10
11
12
7
10
10
11
10
11
10
10
11
10
10
10
10
11
10
11
| Alliteráció
|