Szerző
Reményik Sándor

Reményik Sándor

erdélyi származású költő, akinek verseit 1945 után politikai okokból évtizedekre száműzték a magyar irodalomból

1890. augusztus 30. — 1941. október 24.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 57 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2018. július 2.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Reményik Sándor

Törött hajók

Űzött a szél, a hab, az átok,
A félelem s a fájdalom.
Testvér-hajók: törött hajók,
Most itt fekszünk a zátonyon.

Nézzük, a messze láthatáron
Hogy haladnak az ép hajók,
Szél lengeti árbocukon
A csillaghímes lobogót.

A mi árbocaink letörtek,
Iránytűnk tengerbe veszett, -
Egészségünk Amerikáját
Nekünk ki mutathatja meg?

Kolumbusunk lesz-e minékünk:
Földi, vagy égi orvosunk?
Kinek bűvös "legyen"-szavára
Rongyból új vitorlát vonunk.

Tudnánk-e jó széllel repülni,
S kikötni áldott partokon? -
Itt heverünk és álmodunk,
Csak álmodunk a zátonyon.

Lehet, hogy túlsó part nincsen is,
Lehet, hogy minden így marad.
Mindegy. - Halvány sugárral néha
A zátonyra is süt a nap.

1930. február 10.

Reményik Sándor aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom