Szerző
Sárosi Árpád

Sárosi Árpád

rend­őr­ka­pi­tá­ny, költő és színműíró

1864. június 16. — 1930. április 18.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1641 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2018. június 29.

Megosztás

Címkék
Kedvencnek jelölték (2)

Sárosi Árpád

Mesélgetek az erdőmnek

Te még nem vártál. Korán jöttem.
Nincs még pompája drága dísznek.
Mezitlen állsz, mint szűz menyasszony,
- Kit holnap esküvőre visznek.

És öltöztetnek. Homlokodra
Az ifju hajnal tüze omlik.
Titkos hatalmak öltöztetnek,
A harmat-rejtő csipkefodrig.

Mig rád adják sok ékességed,
Kebledben kéjes sóhaj rezdűl.
Sietnek-jönnek hódolóid,
Csodás hegyen-tájon keresztül.

Vágyát befojtva halk zenével
Áldoz a forrás lábaidnál.
A fuvalom, az ág hegyén már
Himnuszba kezdő pintyet himbál.

Igy vársz reá. A Valakidre.
A buja csókra, bűvös nászra
És nem marasztalsz. Állsz remegve,
Az álombeli Másra várva.

Igy várom én is őt. Mióta!
Kit soha-soha nem ismertem.
Akit keresni elindultam
Sziv-mámoros tavaszi kedvben.

Esztendők, utak végit járom,
De Valakimre nem akadtam.
Kacagó árnyak kergetőznek
A rám boruló alkonyatban.

Sárosi Árpád aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!