Ha rabja vagyok a hangulatoknak, U - U U U U - U U - - Minden gondolatom félve kopogtat - - - U U - - U U - U Előbb az ablakodon. U - U - U U U És ha utat nyit jó szived nékik: - U U - - - U - - - Mint a verőfény siklanak végig - U U - - - U - - - Gyönyörű alakodon. U U - U U U U Szeszélyeidet szolgálni sietnek, U - UU - - - U U- - Hű katonái ők a hírednek, - U U -U - U - - - Testőreid tábora ez; - - U- - U U U Van ki virággal szór tele téged, - U U - - - U U - - Más ölebedként a földre letéved - U U - - U - U U - - S pici lábod zsámolya lesz. U U - - - U U U Van ki a tükröt tartja elébed, - U U - - - U U - - Van aki hízeleg, mint a cseléded U U U - U - - U U - - S göngyöli hajfonatod... - U U - U U U Ha szárnya, ilyenkor arcodat érte - : U - U U - U - U U - U Isteni csók! De irigylem is érte - U U - U U - U U - U A szerencsés gondolatot. U U - - - U U U Nálad így boldogan elmulatozván, - U - - U U - U U - - Tér haza mindenik gondolat hozzám, - U U - U - - U - - - Azzá, amit ér - te avatod. - - U U - U U U U Ha törpe, ha nagy, ha fent vagy alant jár, U - U U - U - U U - - Azontúl a gondolat szárnya szabad már, U - - U - U - - U U - - Szabad a szárnya - hisz a rabod! U U U - U U U U U
| A
A
B
| 11
11
7
| | A
A
B
| 10
10
7
| | A
A
B
| 11
10
8
| | A
A
B
| 10
11
8
| | A
A
B
| 10
11
7
| | A
A
B
| 11
11
8
| | A
A
B
| 11
11
9
| | A
A
B
| 11
12
9
| | | |
| Alliteráció Alliteráció
|