Makai Emil

Rab gondolat

Ha rabja vagyok a hangulatoknak,
Minden gondolatom félve kopogtat
Előbb az ablakodon.

És ha utat nyit jó szived nékik:
Mint a verőfény siklanak végig
Gyönyörű alakodon.

Szeszélyeidet szolgálni sietnek,
Hű katonái ők a hírednek,
Testőreid tábora ez;

Van ki virággal szór tele téged,
Más ölebedként a földre letéved
S pici lábod zsámolya lesz.

Van ki a tükröt tartja elébed,
Van aki hízeleg, mint a cseléded
S göngyöli hajfonatod...

Ha szárnya, ilyenkor arcodat érte - :
Isteni csók! De irigylem is érte
A szerencsés gondolatot.

Nálad így boldogan elmulatozván,
Tér haza mindenik gondolat hozzám,
Azzá, amit ér - te avatod.

Ha törpe, ha nagy, ha fent vagy alant jár,
Azontúl a gondolat szárnya szabad már,
Szabad a szárnya - hisz a rabod!