Bárd Miklós

Nem én!

Nem én!
Mert vallom, tartom is hiven,
Amit igaznak vél eszem, szivem
Kimondom bátran, el nem alkuszom,
Nem kérdve, végül kár, avagy haszon?
A harc sem aggaszt, sohse féltem én!
Nem én!

Nem én!
S ha száz, ki gúnnyal emleget,
Csalóka fénynek mondja, mely vezet, -
Bizonyságul az éghez fordulok,
Hogy csillag az! és most is ott ragyog,
Bár letagadná sok ügyes legény, -
Nem én!

Nem én!
S ha engem nem biztat siker,
Mit játszva ér el annyi siheder,
Emelj te! Ha a sors nem nyit utat,
Lelkemben élő büszke öntudat:
Hogy hitet, elvet sohse árulék,
Hogy szóban, tettben hű, igaz valék,
S a csillag, amely ott ragyog felém,
Enyém!