Szerző
Vers

A verset eddig 645 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2018. június 10.

Megosztás

Címkék
Kedvencnek jelölte

Havas István

A kölni dóm

Hatszáz esztendő álma és türelme
Alkotta ezt a templomremeket.
Ezerszer állt meg a kéz, munka, elme,
És kidőltek lánglelkű mesterek.

A dómot (minden dómok legnagyobbját)
Sóváran nézi fényivó szemem:
Elnézi bátor ívelésű tornyát,
És könnybelábad szent szépségeken.

Vakítja tán a pompa, hódolat?
Úristen, ebbe a kőalkotásba
Kevésbbé látja kegyes voltodat?

És megindít az ívek csipkeszárnya,
Hajlásúk, amint együvé borul:
Megtért kezek, mik küzdtek botorul.

1930.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!