Szerző
Vers

A verset eddig 1418 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2018. május 30.

Megosztás

Címkék

Havas István

Hortobágyon

Hortobágyon álldogálok,
Nézem a nagy pusztaságot,
A jószágot, a napkeltét,
A pásztorok tarka rendjét.

Megdobbanó halk üteme,
Méltóságos tekintete:
A magános, de nem árva
Magyar lélek komolysága.

A nyár villó szemefénye
Mozdul messzi kékségébe,
Mit a kerek égboltozat
Végnélküli határa szab.

S a zárni földhalmok felett
Forrázni kezd a délmeleg;
összeolvad a táj, az ég,
A szomszédság, a messzeség.

Emelkedik a szint árja...
A sugárhad fénycsodája
S az eleven távoliság
Elkápráztat mint délibáb.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!