Ha visszanézek megfutott pályámra,
U - U - - - U - - - U
Hol, merre járt ez ütött-kopott gálya,
- - U - U U - U - - U
A futó szelek hogy játszottak véle,
U U - U - - - - - - U
Sodorták, vitték kényükre, kedvére,
U - - - - - - U - - U
Hogy törtem össze rakományvesztetten,
- - U - U U U - - - U
Aranyásóból vak koldus hogy lettem,
U U - - - - - - - - -
Kincseim lassan hogy eltékozoltam,
- U- - - U - - U - -
Valamicskét alig hogy hazahoztam:
U U - - U - - U U - U
A szivem fáj és szorongat nagy bánat
U U - - - U - - - - U
Azért, mi soha többé fel nem támad.
U - U U U - - - - - U
Egy elfecsérelt élet kéri számon
U - U - - - - - U - -
Termést igérő nagy szép ifjuságom.
- - U - - - - - U - -
Mert üres a szérü, fogytán az asztag,
- U U U - U - - U - U
És uj terméssel többé nem biztatnak.
- - - - - - - - - - -
Szerencse hogy jön a nagy téli álom,
U - U - U U - - U - -
Nyomortól megváltó - alig is várom. -
U - - - - - U U - - U
A medve elalszik, szénája rendbe`,
U - U U - - - - U - U
A te szénáddal ugyan furcsán vagy te.
U U - - U U - - - - U
Uj ébredésed te hiába várod,
U - U - - U U- U - U
Örökkön eltart a te téli álmod.
U - U - - U U - U - U
| A
A
B
B
C
C
D
D
A
A
E
E
F
F
E
E
G
H
E
E
| 11
11
11
11
11
11
11
11
11
11
11
11
11
11
11
11
12
11
11
11
| | | |
|
Alliteráció
|