Szerző
Reményik Sándor

Reményik Sándor

erdélyi származású költő, akinek verseit 1945 után politikai okokból évtizedekre száműzték a magyar irodalomból

1890. augusztus 30. — 1941. október 24.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1003 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2018. május 10.

Megosztás

Címkék

Reményik Sándor

Türelem

A költő, a példátlan, régi nagy
Megbélyegzett Téged s megátkozott,
Állatok erényének hirdetett,
Robbanó lelke teljes erejével
Útált és megvetett.
S nem is csillagot-söprő mozdulattal,
(Hisz láthatatlan karja égig ért!)
Csak egy rúgással,
Ahogy oktalan állatot szokás -
A sutba, messze - elrúgott magától.

Nekem Te mindenem vagy, Türelem:
Szelíden fénylő álló-csillagom,
Rámmosolyogsz és engem mosolyogtatsz.
És Te vagy népemnek is mindene,
Kit minden égi vándor elhagyott.
Mi lenne, ha egy tébolyodott percben
Nekem is égig érne a karom,
S magam egéről és népem egéről
Lesöpörnélek őrült mozdulattal:
Türelem, szelíd álló-csillagom? -

1931. február 15.

Reményik Sándor aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!