1841-ből
A lelkes ősz komoly nagyon,
Gondokba sűlyed el -
"Vidúlj apám!" lágy hangon jó
Leánya esdekel.
S szelíden, mint borúk közé
Midőn a hold benéz,
Tekint reá a lány, redőt
Simítni nyúl a kéz.
De ő, miként ha mondaná:
"Hajh! messze még a kor,
Mig annyi ész és annyi szív
Erősen egybeforr!"
Nagykétkedően elmerűl
Honeszmék árnyiban -
Zöld asztalán egy nagy magyar
Utolsó könyve van.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!