Éjfélt ütött. El-elalvó kis mécsem
- - U - U U - - - - -
Halványult fénye rezgve jár körül;
- - - - U - U - U -
Fakó sugára már csak árnyékokba,
U - U - U - U - - - U
Kétes, bizonytalan ködbe merül.
- - U - U - - U U -
S képedre száll
- - U -
Egy fénysugár,
- - U -
És ott megáll,
- - U -
Megáll!
U -
Körültekintek - összefolyva minden -
U - U - U - U - U - -
Káosz szobám, hol most árnyék honol -
-- U - - - - - U -
S szivembe nézek - éjbe vész ott minden,
U - U - U - U - - - -
Nincs ott a fény, amellyel tartozol.
- - U - U - - - U -
Számolj nekem -
- - U -
Miért sötét
U- U -
Most kebelem,
- U U -
Szivem?
U U
Az ihlet, az imádat égi lángja,
U - U U U - U - U - U
Mely mennyé szentelé föl lelkemet,
- - - - U - - - U -
Most haldokol, mert elvonád a tápot
- - U - - - U - U - U
A melytől élt: édes szereteted.
U - - - - - U U U -
S nem élhetek
U - U -
Nélküle én -
- U U -
Szivem beteg,
U - U -
Beteg!
U U
Imádnom kell! Lelkemnek kell e zajgás,
U - - - - - - - U - -
Kell, hogy legyen lelkemnek Istene
- - U - - - U - U U
És szellememnek kell e föltekintés,
- - U - - - U - U - -
Tömjén legyen nagy szárnyú éneke.
- - U - - - - - U U
Imádnom kell!
U - - -
Imádtalak!
U - U -
S hideg kebel
U - U -
Felel!
U U
Hisz nem az embert, oh, nem azt szerettem
- U U - - - U - U - -
Lelkem csak lelket, nagy lelket szeret,
- - - - - - - - U -
S az Istenség fönséges nimbuszával
U - - - - - - - U - -
Környezte szellemem ősz fürtidet.
- - U - U U - - U -
S lelked hideg -
- - U -
Ábrándja nincs!
- - U -
Nem érte meg -
U - U -
Rideg.
U U
És összetépve most az ihlet szárnya,
- - U - U - U - - - U
És színtelen a dús ábrándfüzér,
- - U U U - - - U -
Alig világít a zajongás lángja,
U - U - - U U - - - U
S meleg nélkül a láng már mit is ér?
U - - U U - - U U -
S képedre szállt
- - U -
Sötét szívből
U - - -
Még egy sugár -
- - U -
S megállt!...
U -
| 11
10
11
10
5
5
5
4
11
10
11
10
5
5
5
4
11
10
11
10
5
5
5
4
11
10
11
10
5
5
5
4
11
10
11
10
5
5
5
4
11
10
11
10
5
5
5
4
|
|