Virradat
Mért kivánsz napról napra élni,
Midőn már megszűntél remélni?
Ha lelked más, mint "mások" lelke,
Vigaszt, nyugalmat merre lelne?
Bolyongsz társ nélkül mindörökre
Az átláthatlan szűrke ködbe.
Üldöd a bűvös eszményképet:
Az örök változatlan szépet
És mégis hányszor utad állja
A "rút" posványos ingoványa.
A "köznapi" csak szived marja,
De átölelt soványos karja
Erősen tart - betévedsz végre
Ízetlen, hitvány örömébe.
De várj, csak várj, rezdűl a szellő,
Keletről jött egy fehér felhő,
A nap már rajta átviláglott,
Elmosta a zavart világot.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!