Pável Ágoston Hűséggel megvert embertársaim! című versének elemzése

RitmusképletSzótag
Más ember könnyen szedi sátorfáját
 -  -  -   -   -    U U  - -  - -  
s jót-rosszat színtelen emlékké gyűrve,
   -   -   -    -  U U  -  -  -   -  U  
közömbös arccal tova áll.
 U -  U  -   -   U U -    
Sem rög, sem sír, sem jóság, sem szemek,
 -   -    -   -    -   - -    -    U -   
sem dáridók, sem szenvedések
 -   - U -    -    -  U - -  
nem érnek le a lelke mélyeig.
 U  -  -   U U  -  U  -  U-   
Futóhomokban teng sovány gyökéren,
 U - U -  -   -    U -     U - -   
melyet az első szél kifordít
 U  U  U  -  -   -   U -  - 
és nyomtalan tovább sodor.
-    -  U -   U -    U U   

 
Ahonnan én megyek:
U -  U  -   U  -    
megsimogatom az útszéli kórót,
 -  U U U U  U  -   - U  - -  
amely megtépte ünneplőmet;
U -    -  -  U -  -  - -   
s megsimogatom a kaján göröngyöt,
   -  U U U U  U  U -   U -   -   
mely elgáncsolta vándorlábamat;
 U   -  -   -  U  -  -  - U -   
s virágoskertem kártevőire is
   U - -  -  -   -  U -U U -  
megbékélten gondolok,
 -  - -  -   -  U -   
mint a viharra derű idején,
 -   U  U -  U  U - U U -   
mint bánatokra örömpirkadáskor,
 -    - U -  U U -  -  U -  U  
és mint lidérces, vak utakra
-   -    U -  -    U  U -  U 
békét kináló ligetek ölén.
 - -   U - -  U U U  U -   
Mert örömök és bánatok,
 -   U U U  -   - U -   
lidércek, kórók, orv vakondturások
 U -  -    - -   -    U -   U - -  
hozzátartoznak elfolyt napjaimhoz,
 -  - -  -  U  -  -     -  U-  -   
mint árny a fényhez, élethez halál,
 -   -    U  -   U   - -  -   U -   
s mert minden szenvedésnek csordul egyszer méze.
   -    -  -    -  U -  -    -  U  -    -   - U  

 
Én mély gyökérrel forradok a földhöz,
-   -     U -  -   -  U U  U  -   U  
és minden arc a holtomig kisér.
-   -  U  -   U  -  U -   U -   
S ha záporok kimosnak a szemekből:
   U  - U -   U -  U  U   U -  -   
a nézésüket magammal viszem.
U  - - U -   U -  -   U  U  
Én hátrasíró arccal távozom,
-   -  U - - -   -   - U U  
és hátratáruló karokkal
-   -  U - U -  U -  U  
- a jót, a rosszat egyaránt zokogva -
  U  -   U  -   U  U  U -    U -  U  
a Minden-Multat ölelem. -
U  -  -   -  U  U U U    
Én mély gyökérrel forradok a röghöz!
-   -     U -  -   -  U U  U  -  U   

 
Óh, egyszer már utamba állt a Sors,
-   -    -   -  U -  U -    U  -   
és kigyomlált az ősi televényből.
-   U  -  -   U  - U  U U -   -   
S azóta
  U - U
a durván kiszakított gyökerek
U  -  -   U  U - -     U U -  
sötét cseppekben mostanáig sírják,
 U -    -  -  -   -  U --   -  -   
csorgatják véres könnyüket.
  -  -  -   - -   -   U U  
És minden csepp, mint kalapácsütés,
-   -  -    -     -    U U -  U -   
koppanva hull szivem falára.
 -  -  U  -     U -   U - U  

  
* * *
      

  
Köszöntelek Testvéreim!
 U  -  U -   -   - U-   
Lassúlépésű és mélygyökerű,
 -  - - - - -   -    U U -  
sírba, szemekbe görcsösen fogódzó,
 -  U    U -  U  -   U -   U -  -  
hűséggel megvert embertársaim,
 - -  -   -  -   -  -  -  U-   
köszöntelek!
 U  -  U U  
 11

11

8

10

9

10

11

9

8



6

11

9

11

10

11

7

10

11

9

10

8

11

11

10

13



11

10

11

10

10

9

11

8

11



10

11

3

10

11

8

10

9



3



8

10

11

10

4









Alliteráció

Alliteráció









































Alliteráció









































Alliteráció







Alliteráció





Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom