Szerző
Sajó Sándor

Sajó Sándor

költő, drámaíró és tanár

1868. november 13. — 1933. február 2.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1199 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2018. április 6.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Sajó Sándor

Dal a messze bércoromról

Mikor hegyek közt jársz bolyongva,
Nem látsz a büszke bércoromra:
Ott lenn a völgyek rejtekében
A legszebb csúcs is észrevétlen;
De nézz csak vissza messze tájrul:
Szived megdobban, szemed ámul:
Mily diadallal kéklik égre
A fátyolos bérc bús szépsége...

Tűnt ifjúságod távolában
(Óh mért is nem láttad korábban!)
Igy leng feléd a kék homályon
Egy tündérkép, egy régi álom;
Ott leng a fátylas messzeségben
Ragyogón, fájón, szűz fenségben, -
Késő igéret, szent, egyetlen,
Sovárgott és - elérhetetlen...

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!