Magyarország
Egy lovasember áll a puszta éjben,
Hívő magyarnak élő látomány:
Szúrós szemével - kard a jobbkezében -
Nyugodtan kémlel sorsunk távolán.
S megszólal. Hangja mint gordonka zendül
S mint tenger árja távolból ha zúg:
"Holt népek sorsát vesd ki a szivedbül,
Minden lemondás gyáva és hazug.
Sorsod homálya most még rádsivárlik; -
Várj tavaszig, vagy nyárig... szüretig...
Akard: és lesz még jobb magyar világ itt,
Akard: és itt még csoda születik!
Akard és úgy lesz: minden a tiéd itt,
Tiéd az ország és a hatalom..."
S az éjben, mintha erdőn zúgna végig
És milljó szívből eskü szállna égig,
Fölzeng a szent szó: akarom!...
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!