Ambrozovics Dezső Rabság című versének elemzése

RitmusképletRímSzótag
Sas voltam egykoron, magasba` szárnyaló,
 -   -  U  -   U -    U -  -    -   U -  
Miként a szélvihar szilaj, erős, szabad!
 U -   U   -  U -    U U   U -     U U  
A kék azúr derült világa volt hazám,
U  -  U -   U -    U - U  -    U -  
A honnan a sugár, a fény, a tüz fakad.
U  -  U  U  U -   U  -    U  -   U U   

 
A fellegek fölött, nagy álmok szirtfokán
U  -  U -   U -     U   -  -    -   U -  
Magamban éltem át az ifjúságomat,
 U -  U  -  U  -  U  -  - - U -   
Lelkem csapongva szállt feléd én Istenem, S
 -  -    U -   U   -     U -  -  -  U -    
asszárnyakat adott neki a Gondolat!
-   -   U U  U -    U U U  -  U U   

 
A hangtalan magány bús csöndje vett körül,
U  -   U -   U -    -    -   U  -    U -   
S előttem a csodás, mosolygó Végtelen,
  U -  U  U   U -    U -   -  -  U U  
Izzó vágyak tüze perzselte szivemet,
-  -  -  -   U U  -   -  U   U U -   
S szemem kutatva járt a messzeségeken.
    U -   U -  U  -   U  -   U - U U   

 
Ujjongva álltam ott a büszke bérctetőn,
-  -   U -   U  -   U  -   U  -   U -   
S lelkem derűs öröm mezébe öltözött,
   -  -   U -  U -   U - U -  U -   
Ezernyi nagy titok dús kincse várt reám
U -   U  -    U -   -   -   U  -    U- 
A lét határain, a csillagok között.
U  -   U - UU   U   -  U -   U -    

  
Vihar ha jött s szilaj szárnyára felkapott,
 U -   U  -       U -    -   - U  -  U -    
Kacagva, vitt, sodort a tiszta ég felé,
 U -  U   -     U -   U  -   U -   U -  
Levetkezém legott a léha földi port,
 U -  U -   U -   U  - U  -  U  -   
És szomjasan, mohón olvadtam át belé!
-    -  U -    U -  -  -  U  -   U -  

  
Sas voltam egykoron, s ma... szürke rab vagyok,
 -   -  U  -   U -      U      -  U  -   U  U  
És csonka szárnyamon rozsdás bilincs csörög,
-    -  U   -   U -   -   -   U -      U U  
A lelkemen napfény, sugárözön helyett
U  -  U -   -  -     U - U -   U  -   
Gomolygó föllegek, didergető ködök.
 U -   -  -  U -    U -  U -  U U   

 
A szép, szabad világ, nagy álmok szirtfoka
U   -     U -   U -    U   -  -    -   U U 
Négy fal közé szorult, nehéz rabságra vált,
 -    -   U -   U -     U -   -  -  U  -    
Sugárzó köntösöm darócra változott,
 U -  -  -  U -   U -  U  -  U -   
Az élet mérgezett nvila szivén talált.
U  - -   -  U -     U U   U -   U -    

  
Szivén talált, de jaj... megölni nem tudott!
  U -   U -     U  -      U -  U  -   U -   
Élek s megyek tovább sivár ösvényemen.
- -     U  -   U -    U -  -  -  U -   
Sziklák között vezet örömtelen utam,
  -  -   U -    U U  U -  U U  U -   
Mindenki elhagyott, már csak Te vagy velem.
 -  -  U -  U  -     -    -   U  -    U U   

 
Előre hát! Vezess! A csillagok felé,
U - U  -    U -    U   -  U -   U -  
Szabad világomat add vissza énnekem,
  U -   U - U U  -    -   U -  U -   
Növesszed újra meg a régi szárnyakat,
 U -   U  -  U  U  U  - U   -   U U  
Az álmok szárnyait dacos rablelkemen!
U  -  -    -   U-   U -   -  -  U U   

 
Előre hát vigan, az Élet csókja hiv,
U - U  -   U U   U  - -    -  U  U  
És új gyönyört ígér a vesztett üdv helyett,
-  -    U  -   - -  U  -   -   -    U  -   
Amíg a Te szemed kacagva néz reám,
U -  U  U   U -   U -  U  -   U-  
Addig nem félek én, addig nem csüggedek!...
-  -   -   - U  -   -  -   -    -  U U     
A

B

C

B

 13

12

12

12

^ Félrím
A

B

C

B

 12

12

12

12

^ Félrím
A

B

B

B

 12

12

12

12

A

B

C

B

 12

12

12

12

^ Félrím
A

B

C

B

 12

12

12

12

^ Félrím
A

B

C

B

 12

12

12

12

^ Félrím
A

B

C

B

 12

12

12

12

^ Félrím
A

B

C

B

 12

12

12

12

^ Félrím
A

B

C

B

 12

12

12

12

^ Félrím
A

B

C

B

 12

12

12

12

^ Félrím


Alliteráció









































Alliteráció















Alliteráció