Ha majd ismét eljön egy karácsony,
U - - - - U - U - -
milyen szép lesz a hó, az öröm,
U - - U U - U U U
a csúf szívek is szépek lesznek,
U - - U - - - - U
amint cukorkát visznek másnak.
U - U - - - - - U
Ismét karácsony lesz!
- - U - - U
Este társaság lesz nálatok,
- U - U - - - U -
dióspatkó és szép, vörös tea,
U- - - - - U - UU
puncs is lesz tán, meg kedves kártyajáték,
- - - - - - - - U - -
élces kedv meg piros hahota.
- - - - U - U U U
Te pedig egyszer felveszed a kártyát
U U U - - - U U U - -
és szemed elréved.
- U U - - -
Nézed, mint málik szét a cigaretta füstje
- - - - - - U U U - U - U
a lámpafényben.
U - U - U
- Mi az? Hova gondolsz? Rajtad a sor!
U - U U - - - U U U
- ekképpen szólnak hozzád,
- - - - - - -
de te nézed, mint málik szét a cigaretta füstje
U U - - - - - - U U U - U - U
a lámpafényben.
U - U - U
Az is lehet, hogy messzebb nézel,
U - U - - - - - -
hogy engem nézel
U - - - U
e kurta pihenő pillanatban,
U - U U U - - U - U
engem,
- U
aki nagyon messze van már
U U U - - U - -
múltban, földben, poros emlékezetekben
- - - - U U - - U U - U
és rozoga cukorskatulyák lomjai között.
- U U U U - U U - - UU U -
Én ugyan akkor már táltossal vágtatok
- U U - - - - - - - U U
a fekete feledés felé,
U U U U U U - U -
mely titokzatos és dermesztő,
- U - U U - - - -
mint minden halál,
- - - U -
de lehet, hogy halvány fényecske villan
U U - - - - - - U - U
a révedt feketeségben
U - - U U U - U
és lehet, hogy te látsz engem,
- U - - U - - -
kedves.
- U
E bús pillanat oly rövid,
U - - U U - U -
mint hulló csillag karcolása
- - - - - - U - U
és méla, komorult arcod ismét
- - U U U - - U - -
mosolyra virul.
U - U U -
Felkacagsz.
- U -
Már minden elmúlott!
- - U - - -
- Tudom már! - mondod
U - - - U
és drága kezed,
- - U U -
melyre egykor annyi csipogó csókot
- U - U - U U U - - -
cseppentettem,
- - - -
most a tök felsőt
- U - - -
leteszi az asztalra.
U U U U - - U
| 10
9
9
9
6
9
10
11
9
11
6
13
5
10
7
15
5
9
5
10
2
8
12
14
12
9
9
5
11
8
8
2
8
9
10
5
3
6
5
5
11
4
5
7
|
Alliteráció
Alliteráció
Alliteráció
|