Én nem vagyok az élet tagadója,
- - U U U - - U U - U
Tudom, hogy szép, hogy édes s nagyszerű;
U - - - U - - - U -
S tudom: a legkülönb is maga tehet róla,
U U U - U - - U U U - - U
Ha szájaíze mégis keserű, -
U - U- U - - U U -
Én nem vagyok az élet tagadója.
- - U U U - - U U - U
De az életet ököllel akarni,
U U - U U U - U U - U
S a pálmaágat büszkén kicsavarni
U - U- - - - U U - U
Mégoly méltatlan kézből sem tudom.
- - - - - - - - U U
Enyém az árokpart a szent uton.
U - U - - - U - U U
A végzetet sem látom rettentőnek,
U - U - - - - - - - -
Tudom, hogy bölcsen hömpölygő folyam;
U - - - - - - - U -
Múlót borít el csak, s örök kalászok nőnek
- - U - - - U - U - - - U
Életcsirás nyomán, hol elsuhan, -
- - U - U - U - U U
A végzetet sem látom rettentőnek.
U - U - - - - - - - U
De szándékának jól elébe vágni,
U - - - - - U - U - U
Kicsíny sorsokból gátsövényt csinálni,
U - - - - - U - U - U
Hogy mást döntsön le félrezúdult árja:
- - - - U - U - - - U
Azt nem tudom. Gőgöm nagyobb: bevárja.
- - U - - - U - U - U
Nem, nem vagyok az élet tagadója,
- - U U U - - U U - U
(Ott növök én is, hol kalászok nőnek!)
- U U - - - U - - - -
Csak a borúnak hű szállásadója,
U U U - - - - - U - U
S szeretője egy fekete felhőnek.
U U - U - U U U - - U
Az ős-borúnak vagyok gunnyasztója;
U - U - - U - - - - U
A fény, magának, bennem nem örül,
U - U - - - - U U U
Aranyporát a nap mögém-utakra szórja,
U - U - U - U - U - U - U
S mosoly-sír minden ránc a szám körül. -
U - - - - - U - U -
Nem, nem vagyok az élet tagadója,
- - U U U - - U U - U
Csak mély árnyéka szállt rám gyönyörül.
- - - - U - - U U U
| A
B
A
B
A
| 11
10
13
10
11
| | A
A
B
B
| 11
11
10
10
| ^ Páros rím
| A
B
A
C
A
| 11
10
13
10
11
| | A
A
B
B
| 11
11
11
11
| ^ Páros rím
| A
B
A
B
| 11
11
11
11
| ^ Keresztrím
| A
B
A
B
A
B
| 11
10
13
10
11
10
| | | |
|
|