Szerző
Kozma Andor

Kozma Andor

teljes nevén Leveldi Kozma Andor, költő és műfordító

1861. január 12. — 1933. április 16.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1024 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. augusztus 12.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kozma Andor

Magyarok sympnoniája

Történik egyszer, régtelen régen
Csanádi püspök nagy útra mégyen.
Gellért e püspök, Velence szülte,
Walther, a sváb pap szolgál körülte.

A jó főpásztor egy új báránya
Pogány farkasnak fogait bánja,
Gellért a püspök nem himez-hámoz
- Indulunk, Walther, István királyhoz.

S nyergel és indul, csak Isten vélek,
Nagy vad országban két szelid lélek.
Csak igazáért egy új báránynak
Úttalan úton napokig járnak.

Áttörve füves tengernyi pusztán,
Folyamok zúgó árját megúszván
Kerülve Ajtony pogány portyáit,
Dunának érnek túlsó partjáig.

Rengeteg erdők rejtelmes mélye
Rejti be őket nappal is éjbe.
Fenevadak közt törnek előre,
Isteneseknek Isten az őre.

Est közeledtén ritkul az erdő,
Rémlik a lomb közt alkonyi felhő.
"Nézz oda, Walther, látod a füstöt?
Jó tanya vár ma" - szólal a püspök.

Erdei tisztást hamar elérik,
Túlnan elébük tanya fehérlik,
A körül éji nyugodalomba
Most terelődik röfögő konda.

Derül szivében a két szent férfi,
Hova jutottak, menten megérti.
Makkos az erdő, hízni a falkát
Messze vidékről mind ide hajtják.

Dícsértessék-et ők ott köszönnek
És mindörökké visszhangja ennek.
Süvegelgetnek5 kanászlegények.
"Jó jel ez, Walther, mind keresztények."

Házból a gazda s a tanya népe
Két jövevénynek járul elébe.
Nagy becsületje van a két papnak,
Lova sem koplal híján abraknak.

Az ágyasházba pihenni szállnak,
Erednek elsőbb esti imának.
Majd a mély csöndnek Gellért örülve,
Szent olvasmányba mélyen merül be.

Walthert elnyomja út fáradalma,
Álomszerzőnek nincs mi jobb volna.
De im, a püspök neszel egy dalra -
Vagy tán csak álom, tán nem is hallja?

Soha a mását e halk zenének!
A fele zúgás, a fele ének.
"Alszol-e, Walther?" - "Nem, én sem alszom..."
S ketten tűnődnek az éji dalszón.

"Én olasz földön sok zenét hallék,
De soha ilyet, mint ez a dal még." -
"Én dalát értem több germán fajnak
S nem hittem, hogy még ilyet is halljak."

"Hallga csak, Walther, mint apad s árad
Zengő folyója eme dal-árnak!
Sír is, vidám is... figyelj csak rája,
Ez a magyarság symphoniája.

Hallga csak hallga!..." S Walther hallgatja.
Magasra csap fel a dal szózatja.
Mosolyg a püspök s ágyába térve
Egyre kiváncsibb ama zenére.

"Oh, magyarázd meg, Walther, hogy dallam
Mely titkos módon bujkál e dalban?
Szent olvasmánytól mért von el engem,
Mért köll e furcsa dalra figyelnem..."

Tud zenét Walther s bölcsen gyanítja:
A hangfüzésben van e dal titka.
S hogy kikutassa, ki a zenélő,
Jó puha ágyból, íme, kikél ő.

Halkan nyit ajtót, azon kikémlel,
Kívül dereng a holdfényes éjjel.
Suttogva hoz hírt az éneklőről:
Az egy leányzó, ki gabnát őről.

Kövét forgatván kézi malomnak,
Űzi borúját az unalomnak,
S szaporáz munkát, dalolva hozzá,
S mellé a zúgást a kő okozná.

Meghatja e hir a jó Gellértet
S dicséri a dalt, melyet nem ért meg:
"Oh, fiam, Walther, áldott az ének,
Mely hű segítség dolgos szegénynek!

Bölcs mesterséggel még ez a nép itt
Gépet nem szerkeszt, malmot nem épít,
A kő nagy súlyát kezével hajtja,
De szive gazdag, mert dalos ajka.

Ím, e lány sorsa éj-napon munka
S nehéz robotját el mégsem unta,
Jókedvét hozzá a dal csinálja,
Ez a magyarság symphoniája."

A dal elhallgat, a derék lánynak
Gellért és Walther jó éjt kivánnak,
Bő ajándékkal tisztelik másnap,
S tovább indulnak új utazásnak.

* * *

Jó szent Gellértről szép hiradás van
Régi időből régi irásban.
Abban olvasván, emlékül ébredt
Képzeletemben ez a történet.

Magam is mintha ott lettem volna,
Amikor őrölt a lány dalolva.
Malomkőzúgás dalát kisérte,
Hallgattam én is, csakhogy én - értve.

Mert, amik titkok az idegennek,
Bennem a hangok visszazengenek.
Föl van hurozva szívem aképen,
Hogy az is úgy zeng, mint magyar népem.

Követ forgatni nehéz robotban,
Éjt nappá téve magam is szoktam,
S hogy testem-lelkem jókedvét lelné,
Én is magyar dalt dúdolok mellé.

Kilencszer mult el száz év azóta,
Hogy ott az éjben zengett a nóta -
S mi tovább zengjük világ fogytáig
Az ős magyar nép symphoniáit.

Kozma Andor aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!