Szerző

Szombati-Szabó István

költő és műfordító

1888. január 1. — 1934. július 3.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 937 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2018. március 18.

Megosztás

Címkék

Szombati-Szabó István

Bujdosó kurucok beszélgetése

Cudar egy sötétség; könnyemet se látom.
Pedig egyebem sincs könnynél a világon.

"Pajtásom, pajtásom, kenyeres pajtásom,
Hiszed-e még, hogy két szemünk
Jobb napokat lásson?"

""A mi gyertyánk itt nyír, hej! hasztalan ég el.
S ha nem tudunk élni tudni:
Kurucosan halni tudni
Nem feledtünk még el.""

Két hazánk is volna, de bizony egy sincsen.
Egyik kardon veszett, a másik bilincsen.

"Labancok országa nem az én országom.
S itt sincs itthon szegény kuruc
Szép Erdélyországon."

""Menjünk-e? De merre?... Vagy haljunk-e békén?
Bánatom évadján,
Ebek harmincadján
Halni se tudnék én.""

A föld már a másé. Takaródzzunk éggel.
Álmodjunk daliás, tarka kurucnéppel.

"Ha nem lehet élni: halni kéne itten.
Pedig magam szebb életért
Szebb halálra vittem."

""Nem hagyjuk el egymást, bú-beli pajtásom.
Vágjunk nyelet az ásónknak...
Egyőnk a másónknak
Kell, hogy gödröt ásson.""

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!