Te azt mondod, hogy fú a szél.
U - - - - - U -
De én tudom, hogy ami fú, az nem a szél.
U - U - U U U - - U U -
Mert hajnalokba-nyúló éjszakákon
- - U - U - - - U - -
Meghallottam s tudom, hogy nem a szél fú...
- - - - U - - U U - -
Az Isten az, aki olyan nagyokat sóhajt,
U - U U U U U - U U - - -
Hogy végigzúdul a világ felett.
- - - - U U U - U -
Te azt mondod, hogy mennydörög s vihar lesz.
U - - - - - U - U - -
De én azt mondom: nem a menny dörög.
U - - - - U U - U -
Mert hajnalokba-nyúló éjszakákon
- - U - U - - - U - -
Meghallottam és azóta tudom,
- - - U - U - U U -
Hogy Isten hörgő zokogása az,
U - - - - U U - U -
Mely megrázza a hegyeknek gyökerét is.
- - - U U U - - U U - U
Te azt mondod, hogy a horizont peremén
U - - - U U U U - U U -
Most leszáll a hold, mert elmúlt az éjjel
- U - U - - - - U - -
S azután feljön a nap és majd reggel lesz utána.
U U - - U U U - - - - U U - U
De én tudom, hogy nem a hold az, ami leszáll,
U - U - - U U - U U U U -
Hanem egy nagy, ragyogó könnycsepp.
U U - - U U - - -
Hajnalokba-nyúló éjszakákon megláttam,
- U - U - - - U - - - - -
Hogy a szomorú Isten sírja el öt egyik szeméből...
U U U U - - - - U U U U - U - -
Könnycsepp az, mely Istennek
- - - U - - U
Éggömb-orcáján szomorúan leperdűl.
- - - - - U U -- U - -
S amit te napnak mondasz:
U - U - - - U
Istennek a másik szeméből
- - U U - - U - -
Egy másik nagy, szomorú könnycsepp,
- - - - U U - - -
Amely utánagördül az előbbinek,
U U U - U - U U U - U U
Így húllanak ők.
- - U U -
Így peregnek végig a Jó-isten arcán,
- U - - - U U - - U - -
Így kergeti, váltja és követi egymást
- - U U - U - U U U - -
Ez a két könnycsepp örök időkig,
U U - - - U U U - -
Mert öröktől-fogva mindörökké
- U - - - U - U - -
Elsírja őket naponta a szomorú Isten...
- - U - - U - U U U U - - U
Te azt mondod, hogy esik, zuhog, vagy záporzik az eső.
U - - - U U - U - - - - U U U -
S én azt mondom, hogy nem az eső az, ami esik.
- - - - - U U U - U U U U -
Mert én tudom, hogy egy-egy búbánatos mennyei órán
- - U - U U - - - U - - UU - -
Maga köré ülteti odafent angyal-unokáit az Isten
U U U - - U U U U - - U U U -U U - -
S minket mutogat nekik,
- - U U - U -
Rólunk beszélget
- - U - U
És mond nekik szomorú meséket a mi életünkről...
- - U - U U - U - U U U - U - -
Az angyalok sírnak úgy odafent, mint a záporeső.
U - U - - U - U U - - U - U U -
| 8
12
11
11
13
10
11
10
11
10
10
12
12
11
15
13
9
13
16
7
12
7
9
9
12
5
12
12
10
10
14
16
14
16
19
7
5
16
16
|
Alliteráció
|