Reményik Sándor Sinek, az utolsó kocsi ablakából nézve című versének elemzése

RitmusképletRímSzótag
Mint az egy-sín, a lélek oly magányos,
 -   U  -    -   U  - U  -    U -  -   
Bár rokon fémből öntetett a társa:
 -   U -   -  -  -  U -   U  -  U   
S bár néha boldog, mert látszólag páros:
   -   - U  -  -    -    -   - -   - U   
Egyedülség a szívnek valósága.
U  U -  -  U   -  -   U - - U  

  
Körülöttünk vad pusztaság terül,
 U U -  -    -   -   U -   U -   
Csillogva futnak a vad messzeségnek,
  -  -  U  -  U  U  -   -   U -  U  
Egymás mellett - és mégis egyedül -
-   -   -  -     -   - U  U  U U   
A végtelenben talán összeérnek.
U  -  U -  -   U -  -   U-  U   

  
Barátság, testvériség, szerelem:
 U -  -    -   - U -     U U -    
Minden érzés e súlyos sorsot hordja,
 -  U  -  -  U  -  -   -  -   -   U  
De néha enyhül ércbeöntött sorsa.
 U  - U -   U  -   U-  -    -  U  

 
Olyankor vonat jár a sineken:
U  -  -   U -   -  U  U U -    
Fensőbb gondolat, fensőbb szeretet,
 -  -    -  U -    -  -     U U -   
S a sinek benne összecsengenek.
  U  U -   -  U -   U  -  U U  
A

B

A

B

 11

11

11

11

^ Keresztrím
A

B

A

B

 10

11

10

11

^ Keresztrím
A

B

B

 10

11

11

A

A

A

 10

10

10

^ Bokorrím