Jer közel, édes...
Jer közel, édes! Így, az ölembe,
Szép fejedet vállamra lehajtva,
S míg szerelem-vágy ég a szívedbe:
Forrjon az ajkad hév ajakamra.
Nézd a virágot: lepke ha száll rá,
Szivesen adja szirmai mézét,
S váljon a csók bár lassu halállá -
Éli a percnek mennyei kéjét.
Félve, ha sejtném s bárki ha szólna:
Édes az ajk bár, méreg a méze,
S szörnyü halálnak lesz okozója
Percnyi gyönyörnek mámora, kéje.
Akkor is ajkam szép ajakadra
Forrna, tapadna szomjasan, - érzem.
Szép a halál, ha lány-ajak adja,
Bárha örökre vesztve az éden.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!