Reményik Sándor Hangszerek című versének elemzése

RitmusképletRímSzótag
Van költő, kinek lelke hegedű
 -   -  -   U -   -  U  U U -
És játszik rajt` egy lány,
-   -   -   -    -    -   
A hegedűt kis álla alá tartja,
U  U U -   U  -  U U -  -   U 
És játszik rajta, ahogy kedve tartja,
-   -   -   -  U  U -    -  U  -   U  
Van költő, kinek lelke hegedű
 -   -  -   U -   -  U  U U -
És játszik rajt` egy lány.
-   -   -   -    -    -    

  
Van költő, kinek lelke kürt
 -   -  -   U -   -  U  -  
És riadót az Idő fúj bele,
-   UU -  U  U -  -   U U 
És hangját szikla-lelkek verik vissza,
-   -   -    -  U  -  -   U -   -   U 
És hangjával egy ország lesz tele,
-   -   - U  U   -   -   -    U U  
Van költő, kinek lelke kürt.
 -   -  -   U -   -  U  -    

  
S van költő, kinek lelke aeolhárfa,
   -   -  -   U -   -  U UU-  -  U 
És nem nyúl hozzá kéz,
-   -    -   -  -  -   
Csupán a szél, mely végtelenből jő,
  U -  U   -    -    -  U -  -   - 
És végtelenbe vész.
-   -  U -  U  -    
Van költő, kinek lelke aeolhárfa.
 -   -  -   U -   -  U UU-  -  U 
A

B

C

C

A

B

 10

7

11

11

10

7

A

B

C

B

A

 8

10

11

10

8

A

B

C

D

A

 12

6

10

6

12















Alliteráció







Alliteráció









Alliteráció