Hegedű sír, magányos hegedű
U U - - U - - U U -
A roppant csillag-kupola alatt.
U - - - - U U U U -
Oly kristálytiszta üveghangokon
- - - - U U - - U -
Jajdul a végtelenbe valaki;
- U U - U - U U U U
Úgy ostromol Istent és éjszakát,
- - U U - - - - U -
Könyörög, lázad, adja meg magát,
U U - - U - U - U -
Hogy lehetetlen meg nem hallani.
- U U - - - - - U U
És mennyi ilyen kristály-hegedű -
- - U U - - - U U -
És mennyi ilyen harmat-tiszta hang -
- - U U - - - - U -
És megváltásra méltó mennyi bánat
- - - - U - - - U - U
Az örök csillag-kupola alatt.
U U - - - U U U U -
Ha ezeket nem hallja senki sem,
U U U - - - U - U -
Ha ezeket nem bánja senki sem:
U U U - - - U - U -
Mért hallaná meg az én hangomat?
- - U - U U - - U U
| 10
10
10
10
10
10
10
10
10
11
10
10
10
10
|
Alliteráció
Alliteráció
|