Szerző

Koroda Pál

költő és író

1858. március 7. — 1933. augusztus 13.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1238 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. április 22.

Megosztás

Címkék

Koroda Pál

A természet

Ha szép tavaszi napnak reggelén
Erdőt-mezőt bebolyongunk kedvesünkkel,
Beh édes hinnünk azt, hogy a derűs ég
A mi szivünknek örömét mutatja,
A mi vágyunkat suttogják a lombok,
Hogy a nap csak szerelmünkért sugárzik
És a madár is csak nekünk dalol!

Ha őszi napnak csöndes alkonyán
Szorult kebellel állunk a berekben,
Beh édes hinnünk azt, hogy a rokonszenv
Tevé sápadttá a természetet,
Hogy a sárgulva hulló levelek
Reményeinknek hű jelképei
S a szélben a mi sóhajunk beszél.

Dehogy gondoljuk, hányszor volt az ég
Vidám mosolya fájdalmunkra gúny,
S hányszor zajogott kedvünk, míg a föld
Fehér halotti fátyolát viselte...

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!