Szegény-ének pusztuláskor
Megöregszik az idő,
víz jár altatónak,
megbutul a kerti kő,
sáros lesz a hónap,
meglátogat a sár,
szél fúj a kabátban,
kenyértelen a kosár,
a dél puliszkátlan.
Kövér házban gyül a láng,
óvatos a pénzes,
vizes láz terül alánk,
vizes és penészes.
Ezer ősz óta fáj így,
ez az elhagyottság,
a kehes, rühes, irigy,
ronditó konokság.
Az ember hülésbe tapos,
melle vért ereszt át,
szeget üt a lakatos,
az asztalos deszkát.
Rongyos, foltos, véresek,
minden megfullasztott!
Nyugdíjasok! Béresek!
Munkások! Parasztok!
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!