Szerző
Salamon Ernő

Salamon Ernő

költő és újságíró

1912. május 15. — 1943. február 27.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 750 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2017. december 2.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Salamon Ernő

Szegény-ének pusztuláskor

Megöregszik az idő,
víz jár altatónak,
megbutul a kerti kő,
sáros lesz a hónap,

meglátogat a sár,
szél fúj a kabátban,
kenyértelen a kosár,
a dél puliszkátlan.

Kövér házban gyül a láng,
óvatos a pénzes,
vizes láz terül alánk,
vizes és penészes.

Ezer ősz óta fáj így,
ez az elhagyottság,
a kehes, rühes, irigy,
ronditó konokság.

Az ember hülésbe tapos,
melle vért ereszt át,
szeget üt a lakatos,
az asztalos deszkát.

Rongyos, foltos, véresek,
minden megfullasztott!
Nyugdíjasok! Béresek!
Munkások! Parasztok!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!