Hol vagy vihar, ki szent őrületedben
- - U - U - - U U - -
Felzúditád a népek tengerét,
- - U - U - - - U -
Hogy a melynek még rabbilincse csörren,
U U - - - - U - U - U
Önnön kezével zúzza, tépje szét,
- - U - - - U - U -
S hogy romjaidon, rút rabiga, gazság,
- - UU - - U U U U -
Győzelmet üljön a világ-szabadság!
- - U - U U U - U - -
Hol vagy vihar? A mindenség terének
- - U U U - - - U - -
Melyik világán lángol most heved?
U - U - - - - - U -
Hogy e szegény, ez isten-verte népet
U U U - U - - - U - -
Megint a porba rogyni engeded,
U - U - U - U - U -
Hogy ott, ha lelke szégyenére lázad,
U - U - U - U - U - -
Megássa sírját önmaga s fajának.
U - U - - - U - U - U
Mert az a nép, mely egykor lángolóan,
- U U - U - - - U -U
Imádva leste ajkad szózatát:
U - U - U - - - U -
Satnyul erőben és anyai szóban,
- U U - U - U UU - -
Hogy veszni látja meggyilkolt honát.
- - U - U - - - U -
És sülyed, sülyed, oh nagy isten, jobban
- U - U U - U - - - -
S mélyebbre, mint a sötét korszakokban.
- - U - U U - - U - U
Pedig pokolkín népet veszni látni,
U - U - - - - - U - U
Mely egykoron tudott alkotni hont;
U - U - U - - - U -
Sujtá bár kéz, ellenség, vagy baráti:
- - - - - - - - U - U
Függetlenül megtartani viszont.
- - U - - - U U U -
S mely mint egy feltámadt hatalmas isten,
- - - - - - U - U - U
Annyi csodát tett, bár elhagyta minden!
- U U - - - - - U - U
És valahány csepp vére földre hulla,
- U U - - - U - U - U
Mindannyiból új honfi állt elő
- - U - - - U - U -
És esküdött trónod elé borulva,
- - U - - U U - U - U
Hogy hagyja el ég, isten, ész, erő
- - U U - - U - U -
Előbb, mintsem hogy ő elhagyna téged.
U - - - U - - - U - U
És vagy kivív, vagy meghal harczban érted!
- - U - - - - - U - U
Tapsolt neki a tettre lelkesült föld
- - U U U - U - U - -
S örömriadva nézte harczait,
U - U- U - U - U-
Melyeknek babérja mindig örökzöld
U - - U - U - U U - -
És fénye megteremti álmaid.
- - U - U - U - UU
Ugy élsz, rajongsz e boldogitó hitben,
U - U - U - U U - - -
Mint egy hadakat vezető kis isten.
- - U U - U U - U - U
S ezt már feledte e dicső magyar nép,
- - U - U U U - U - -
Feledni tudta, birta ez időt,
U - U - U - U U U -
Hogy szive, az, inkább mért nem szakadt szét,
- U U U - - - - U - -
Mert harczban a halál nemesb, dicsőbb!
- - U U U - U - U -
De most ott mélyen, a kipusztulásban?
U - - - U U U - U - -
Szakadj meg lelkem, halni hogy ne lássam!
U - - - - - U - U - U
Hol vagy vihar? Adj lángot ostorodnak,
- - U U - - U - U - -
S sujtsd el fölötte, bár igaz fiad!
- - U - U - U - U-
Lángszavaid talán még hatni fognak,
- U U- U - - - U - U
És benne az önérzet fölriad
- - U U U - - - U-
S föllép a tettek diszes szinpadára
- - U - - U - - U - U
És a világ ismét ragyogni látja.
- U U - - - U - U - U
Hol vagy vihar, gazok korbácsolója
- - U - U - - - U - U
S feltüzelő népek jogérzetét?
- U U - - - U - U -
Jöttöd jelét e szörnyü csend mutatja
- - U - U - U - U - U
S egy új világ majd műved szellemét.
U - U - - - - - U -
Jőj hát, deritsd ránk a menny tiszta napját,
- - U - - U - - U - -
Hadd légyen az egész földön szabadság!
- - U U U - - - U - -
| A
B
A
B
C
C
| 11
10
11
10
11
11
| | A
B
A
B
C
C
| 11
10
11
10
11
11
| | A
B
A
B
A
A
| 11
10
11
10
11
11
| | A
B
A
B
C
C
| 11
10
11
10
11
11
| | A
B
A
B
C
C
| 11
10
11
10
11
11
| | A
B
A
B
C
C
| 11
10
11
10
11
11
| | A
B
A
B
C
C
| 11
10
11
10
11
11
| | A
B
A
B
C
C
| 11
10
11
10
11
11
| | A
B
A
B
C
C
| 11
10
11
10
11
11
| | | |
|
Alliteráció
Alliteráció
|