Szerző
Kaffka Margit

Kaffka Margit

a magyar irodalom egyik legjelentősebb női író- és költőnője

1880. június 10. — 1918. december 1.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 143 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2017. november 23.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kaffka Margit

Köszöntés

Jó estét emlékek. Adj Isten, álmok!...
Kékszemű ködben tünedeznek, szállnak
Foszlányai a sugárteli délnek, -
Lengő, testetlen árnyak már, - nem élnek.

Rég volt, - hogy száraz szemmel, lázban égve,
Némán dobáltam a kályha tüzébe
- Hogy zizegtek, hogy hullt a pernye rájok! -
Régi levelet, elszáradt virágot.

S ma - ócska holmi közt, - adj Isten álmok!
Egy ittfeledt írásra rátalálok...
Elrejtem gyorsan, senki meg ne lássa!...
Mégis - csak nem küldhetem a padlásra?

1903.

Kaffka Margit aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ