Bálint György Én vagyok a Város című versének elemzése

RitmusképletRímSzótag
Én a Városban születtem,
-  U  - -  -    U -  -   
Fekete gyárkémények álltak mellettem őrt.
 U U U   -  - -  U  -   -   -  -  U  -    

 
Azóta gépek és sínek nőttek belém
U - U  - U  -   - -   -  -   U - 
És nappali körutak gyilkos zenéje közben,
-   -  U U  U U -    -  -   U - U  -  -   
Mely mint ködbevesző partú, rengeteg
 -    -    -  U U  -  -  -   -  U -  
Mocskos vizek habzó zúgása, olyan;
 -   -   U -   -  -  - - U  U  U  
És esti kirakatok ordító fénye alatt:
-  -  U  U U U U  -  - -  -  U U -    
Én felmutatom a minden városok
-   -  U U U  U  -  -   - U -  
Millió emberének örök-egy arcát.
 -  U- -  U - U  U U  U   -  -   

 
Én automobilok és kavargó terek
-  UU U U U U  -   U -  -  U U 
Őserdejében élek s nem ismerem a célt, ami után futok,
- -  U - U  - -     U  -  U U  U  -    U U U -   U -   
Naponta háromezer ismerőssel fogok kezet
 U -  U  - U U U  -  U -  -   U -   U U 
És nem találkoztam magammal soha még;
-   -   U -  -  -   U -  -   U U  -   
Csak azt tudom, hogy enni kell,
  U  -    U -    U   -  U  -    
Hogy asszony kellene és hogy az Isten
 U   -   -    -  U U -   U   U  -  -  
Nem én vagyok, de a zsebem és hogy a gerincem
 U  -   U  -    U U   U U  -   U   U  U -  U 
És a tüdőm üvöltve fáj; hogy: "Pfuj,
-  U  U -  U -   U  -    -       -   
Nem érdemes", és mázsás álmok gyötörnek éjjelenkint
 U  -  U U    -   -  -  -  -    U -  U  -  U -  -   
Tengerekről és Alpesekről és a Notre Dame
 -  U -  -  -  -  U -  -  -  U  -  U  U U 
Harangjának hangjáról és tiszta nők meleg szeméről;
 U -   - -   -   - -  -   -   U  -   U -    U - -  
És azt tudom, hogy mégis menni kell
-  -    U -    -    - -   -  U  -  
És rúgni kell és röhögni a ronda korcsmaasztaloknál,
-   -  U  -   -   U -  U U  -  U  -    U-   U -  -  
És a zsebtolvajokra is kell vigyázni, ez a törvény,
-  U   -  -  U -  U -   -    U  -  U  U  U  -  -   
És élnem kell a város életét és a csikorgó, fekete
-  -  -   -   U  - U  - U -  -  U   U -  -   U U U 
Gépek életét, amíg bírom, hiába fáj a vállam,
 - U  - U -   U -   - -    U- U  -  U  -  U  
És az autobuszok egy-útú oda-vissza futása én vagyok,
-  U  UU U U  U  U   - - U U  -   U  U - U -   U  U  
Üres gyomrok, szoruló öklök, elsikkadt célok
U -    -  -     U U - -  U   -  -  -    - -  
Végösszege és lelke megint csak én vagyok
 - -   U U -   -  U  U -     U  -   U  U 
És tompa zajban és kábult iramban:
-   -  U  -  U  -   - -   U -  U   
Én vagyok a Város.
-   U  U  U  - U  
A

B

 8

13

A

B

C

D

E

F

G

 12

14

11

11

14

11

12

A

B

A

C

D

D

D

E

F

G

H

D

I

J

A

K

B

B

B

L

M

 13

19

15

12

8

11

14

10

16

15

16

10

17

16

18

16

20

14

13

11

6