A mi életünk sóhajoknak hídja, U U - U - - U - - - U Mely átível a sötét lagunán, - U - - U U U - U U - S majd jőnek egykor boldog gondolások: - - U - - - - - U - - Szerelmes párok - sok százév után U - - - - - - - U - S a híd alatt megállnak. Ó be mások, U - U - U - U - U - - Be mások lesznek ők, mint Te meg én, U - - - U - - U U - S majd nézik egymás ifjú arculatját - - U - - - - - U - - Velence ősi, komor tükörén. U - U - U U - U U - A mi életünk sóhajoknak hídja, U U - U - - U - - - U De elszánt léptünk alatt kong a híd, U - - - - U - - U - Lenn ásítnak az ólomkamarák - - - U U - - U U - És rajtunk senki, semmi sem segít. - - - - U - U - U - Akkor majd nászdal zeng a híd alatt, - - - - - - U - U - S egy erős kéz szorít egy kis kezet, - U U - - U - - - U - Mi akkor már történelem leszünk: U - - - - - U - U - Fekete kő s fehér emlékezet. U U U - U - - - U U
| A
B
C
B
| 11
10
11
10
| ^ Félrím
| A
B
C
B
| 11
10
11
10
| ^ Félrím
| A
B
C
D
| 11
10
10
10
| | A
B
C
B
| 10
10
10
10
| ^ Félrím
| | |
| Alliteráció Alliteráció
|