Szerző

Szentiváni Mihály

erdélyi magyar költő, író, újságíró és politikus

1813. május 30. — 1842. december 10.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 787 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2016. április 22.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Szentiváni Mihály

Dévai varon

Szorult kebellel állok, Déva vára,
Szirt koronája! romjaid felett,
Hol annyi hős - mert küzde hon javára
S szabadságért - rabláncot zörgetett.

Mi bájoló itt a nap rezge fénye!
Alant a völgyen vidor tarka mez
S az agg Maros-víz, Erdély végreménye,
Tettekre híva halkal ömledez.

Törpülni látszik a hegylánc előtted,
Melynek gyomrában a kincs porsalak;
De bágyadatlan lejt a sas fölötted,
S tetődig hatnak csattogánydalak.

S mi bolygó labda ott a föld porában?
Mi csillog apro kőhalmaz közől?
- A gőgös ember földi nagyságában,
S egy cifra város, hol fény özönől.

Botor nép! a hon- s szabadságszerelmet
E váron hitted elfojtandani,
Hol oly hevítő a szabad természet
És oly parányi minden emberi?

Alázd meg Déva büszke sziklavárát,
Szabj a növénynek kénytető szabályt,
Láncold le a nap serkentő sugárát,
Gátold meg a kiáradt habdagályt,

Parancsolj halgatást a fülmiiének,
Eröltesd csúszni a királyi sast,
Vess kényhatárt a lég szabad lehének,
Bird bókolatra a kevély havast:

S ha ezt tehetted, üldözd a szabadság
Szent ihletét s a honfi lángokat,
Az ember porszem, füst a földi nagyság;
De a magasztos szellem égre hat.

1841.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!