"Honnak élni, értte halni - U - U - U - U Többet-vesztve, szép tökély," - - - U - U - Szól az ifjú; s öntagadva - U - - - U - U Szent hon-érdekeknek él. - U - U - U - Keble olly hő, olly örömdús, - U - - - U - - De rózsáit megveti, U - -- - U U Közjóért vi, szól, tesz, áldoz, - -- U - U - - S jobb sorsát eltemeti. - - - - U U U Most ő vándor, ős-honában, - - - U - U - - Rokonoknál idegen, U U - - U U U Árva, szülék mellett: üldve - U U - - - - U Senyved czél s mezőtelen. - - - U - U U Még egyszer föllázad keblén - - - - - - - - Keser-édes érzelem, U U - U - U U Elnyomott, de mélyen érzett - U - U - U - - A viszonzott szerelem. U U - - U U U Mért e láng, o fásuló szív! - U - U - U - - Merre, merre tünde vágy? - U - U - U - Ah, kinek nincs honja, népe, - U - - - U - U Mit reménylhet, mire vágy? - U - - U U -
| 8
7
8
7
8
7
8
7
8
7
8
7
8
7
8
7
8
7
8
7
| Alliteráció
|