Szentiváni Mihály Honfi című versének elemzése

RitmusképletSzótag
"Honnak élni, értte halni
  -  U  -  U  -   U  -  U 
Többet-vesztve, szép tökély,"
 -  -   -    U    -   U -     
Szól az ifjú; s öntagadva
  -  U  -  -    -  U -  U 
Szent hon-érdekeknek él.
  -    U  -  U -  U  -   

  
Keble olly hő, olly örömdús,
 -  U -     -  -    U -  -   
De rózsáit megveti,
 U  -  --   -  U U  
Közjóért vi, szól, tesz, áldoz,
 -  --    U    -    U    -  -   
S jobb sorsát eltemeti.
   -    -  -  -  U U U  

  
Most ő vándor, ős-honában,
 -   -  -  U   -   U - -   
Rokonoknál idegen,
 U U -  -  U U U  
Árva, szülék mellett: üldve
-  U    U -   -  -    -   U 
Senyved czél s mezőtelen.
 -   -    -     U - U U   

  
Még egyszer föllázad keblén
 -  -    -   -  - -   -  -  
Keser-édes érzelem,
 U U  - U  -  U U  
Elnyomott, de mélyen érzett
-   U -     U  -  U  -  -  
A viszonzott szerelem.
U  U  -  -     U U U   

  
Mért e láng, o fásuló szív!
 -   U  -    U  - U -   -   
Merre, merre tünde vágy?
 -  U   -  U  -  U  -   
Ah, kinek nincs honja, népe,
-    U -   -     -  U   - U  
Mit reménylhet, mire vágy?
 -   U -    -    U U  -   
 8

7

8

7



8

7

8

7



8

7

8

7



8

7

8

7



8

7

8

7













































Alliteráció