Szerző

Szentiváni Mihály

erdélyi magyar költő, író, újságíró és politikus

1813. május 30. — 1842. december 10.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1151 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2017. augusztus 18.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Szentiváni Mihály

Honfi

"Honnak élni, értte halni
Többet-vesztve, szép tökély,"
Szól az ifjú; s öntagadva
Szent hon-érdekeknek él.

Keble olly hő, olly örömdús,
De rózsáit megveti,
Közjóért vi, szól, tesz, áldoz,
S jobb sorsát eltemeti.

Most ő vándor, ős-honában,
Rokonoknál idegen,
Árva, szülék mellett: üldve
Senyved czél s mezőtelen.

Még egyszer föllázad keblén
Keser-édes érzelem,
Elnyomott, de mélyen érzett
A viszonzott szerelem.

Mért e láng, o fásuló szív!
Merre, merre tünde vágy?
Ah, kinek nincs honja, népe,
Mit reménylhet, mire vágy?

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!