A szivben
A szívben sok kis óhaj él,
heverve szendereg, henyél.
Mint hisztériás démonok:
mind akaratos és konok.
Ha szép napos a délután,
sétálnak a szív zeg-zugán.
Ha esős est van: zokogón
ugrálnak a szív-dobogón.
Kis lábuk toppan, zeng az éj;
elcsúsznak, s mondják: jaj, de mély;
de mély e forró kis verem!
Egy perc - és mind talpon terem.
A szív úgy érzi: megreped,
mind-mind gyorsabban vereget.
A sok óhaj rajt átoson
és hempereg a vánkoson.
Aztán felsikolt zokogón...
(Egy csók ül a szív-dobogón.)
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!