Büszke gonddal ápolt kert virágait ha - U - U - - - U - U- U Dallal árjadó szűm bokrétába fonta, - U - U - - - - - U - U Szende vadvirágát a szabad mezőnek, - U - U - - U U - U - - Pásztorlányka, mért ne tűznélek közéjek? - - - U - U - - - U - - Néked a természet volt kertész helyében, - U U - - - - - - U - - Kebeledbe érzést önte a nagy Isten U U - U - - - U U U - - S bár rövidke perc volt, amíg boldogítál - U - U - - U - - U - - Nem tudom, másoknál hátrább hogy mit állnál. - U - - - - - - - U - - Óh, hisz a boldogság mindenkor rövid csak, - U U - - - - - - U - - Legszebb perceink, mik legjobban rohannak. - - - U- - - - - U - - Hervad a tavasz is, ám méltó, ha dalt vár - U U U U U - - - U - - S őt megénekelni a pacsirta eljár. - U - U - U U U - U - - Szép tavasznapom volt kebled, drága lányka, - U - U - - - - - U - U Bájihoz e kis dal légyen a madárka. - U U U - - - U U U - U
| A
B
C
C
D
D
E
E
A
F
G
G
H
H
| 12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
12
| | | |
|
|