Ha a végzet rendelte, hogy soha U U - - - - U - U U Már egymáséi úgyis nem leszünk. - - - -U - - - U - Nincsen más hátra, mint a végbucsú, - - - - U - U - U - Aztán mindent, mindent felejtenünk. - - - - - - U - U - Mit nézzük az üdvöt, melyet biránk, - - U U - - U - U - S örökre már lezárva ajtaja? U - U - U - U - U U Bukott angyalnak is, hogy nem feledt. U - - - U - - - U - A kárhozat sorsában az vala. U - U - - - U - U U Ládd, a világ naptára oly rövid, - U U - - - U - U - Három nap az örökhüségi szó, - - U U U - U - U - S egy ember bukta, csak míg újiság, U - - - U - - - U - Legfeljebb szűtlen élcre hogyha jó. - - - - U - U - U - Óh, a világtól majd tanulsz te is, - U U - - - U - U - Jó annak, aki tud felejteni, - - U U U - U - U U Kevés öröm az, amit elveszít, U - U U U U U - U - És mennyivel kevesbek könnyei. - - U - U - - - UU Én is tanullak majd felejteni, - - U - - - U - U U S tanúlom végig teljes éltemen, U - - - - - U - U - Míg síratatlan puszta sír alatt - - U - - - U - U - Tán megtudom, mit kell felejtenem. - - U - - - U - U U
| A
B
C
B
| 10
10
10
10
| ^ Félrím
| A
B
C
B
| 10
10
10
10
| ^ Félrím
| A
B
C
D
| 10
10
10
10
| | A
B
A
B
| 10
10
10
10
| ^ Keresztrím
| A
B
C
B
| 10
10
10
10
| ^ Félrím
| | |
| Alliteráció Alliteráció
|