Szerző
Reményik Sándor

Reményik Sándor

erdélyi származású költő, akinek verseit 1945 után politikai okokból évtizedekre száműzték a magyar irodalomból

1890. augusztus 30. — 1941. október 24.

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 688 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2017. június 25.

Megosztás

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Reményik Sándor

Torkolat

Egy utca visz a hegynek fölfele,
A partját két oldalt házak szegik,
Aztán aranyban fürdő őszi kertek
Vonultatják fel kerítéseik'.
Mögöttük gyümölcs érik hangtalan',
S az egész képen a bevégzettségnek,
Az elmultságnak lehellete van.
Odafenn vár a torkolat: a rét,
Tengerré tágul az utca-folyó,

S hullámait aranynap önti szét.
Az aranyréten lila lángok égnek,
Földre lelibbent őszi csillagok,
Sereghajtói az iramló évnek.
És hallgat hangtalan az aranyét.

Szomorú mindez, - s mégis olyan szép. Kolozsvár, Házsongárdtető, 1922 szeptember

Reményik Sándor aláírása

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!